Az év igéje
2015-01-02 „Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.” Róm 15,7
Számos helyzetben átéljük gyermekként, fiatalként és bizonyára idősként is a kirekesztettséget. Bár szeretnénk ott lenni valahol, vágyunk tartozni valahova, vágyunk ott találkozni valakivel, azonban bizonyos okoknál fogva kívül rekedünk. Kívül egy alkalmon, egy közösségen, egy lehetőségen. Egyszerűen nem felelünk meg kritériumoknak, elképzeléseknek vagy éppen nem tudunk eleget tenni azért, hogy befogadottak lehessünk.
Mindezen élő tapasztalatok ellenére a keresztyén ember mégiscsak elmondhatja önmagáról - „befogadott ember vagyok”. A keresztség szentségében méltatlanul és érdemtelenül ugyan, de Krisztus befogadott az egyházába és ott kegyelmének gazdagságában részesít. Régi és önző énünk azonban naponta igyekszik eluralkodni rajtunk és elvonni Isten közelségéből. Éppen ezért újra és újra szükséges emlékeznünk a keresztségben kapott kegyelemre és élnünk az úrvacsora szentségével. Jézus asztalközösségébe fogadott vendégekként vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre átélhetjük, hogy bűneink bocsánatot nyernek, megújulhatunk és a felebaráti szeretet erősödhet bennünk.
A keresztyén ember befogadott ember. Pál apostol is erre a megajándékozottságra emlékezteti a római gyülekezet tagjait a fenti igében, amely a 2015. esztendőket végig kíséri. Nem csak emlékeztet az apostol, hanem kér is. Kéri a római keresztyéneket, hogy jól éljenek a Krisztus által kapott kegyelemmel. Buzdítja őket, hogy egymással szembe se kirekesztőek, hanem befogadóak legyenek. Nem ok nélkül kéri őket, a különböző származású, különböző gyökerekkel, szokásokkal, lelki érzékenységgel rendelkező híveket. Hiszen a különbözőségeik egymás iránti tapintatlanságot, előítéleteket és viszályokat szültek a gyülekezetben, ami bizonyos, hogy nem Isten akarata szerint való.
Az apostol kérő szavai ma is, számunkra is nagyon aktuálisak. Mindannyiunknak újra és újra Krisztushoz kell igazodnunk, naponta hozzá térnünk, hogy valóban a krisztusi lelkületet és a krisztusi szeretetet mutatkozzék meg rajtunk és közöttünk. „Nincs, ami megújíthat Se mást, se tégedet Csak a Krisztusból tűző, Forró, hű szeretet. Mindennap erre vágyik, Ki épp utadba jött. Testvér, mint Krisztus téged, Te úgy fogadd be őt!” (EÉK 474,4)
Steindl-Papp Judit
lelkész
A naptárborító képét a Reményik-iskola diákjai készítették.