Körbejárta Erdélyt a Bölicze-Berbécs Néptánccsoport

Húsvétot követően, április 8-13. között tette meg körútját Reményik Sándor szülőföldjén iskolánk Bölicze-Berbécs Néptánccsoportja. A negyven fős küldöttség Aranyosszék, Gyergyó és Kalotaszeg falvaiban tett látogatást, s Kolozsvár nevezetességeinek megtekintésekor névadónk síremlékét is felkereste.

6 nap, 2100 kilométer, 3 fellépés, számtalan látnivaló és megannyi közös élmény – számokban így foglalhatnánk össze néptáncos csapatunk erdélyi utazását. A Király-hágó túloldalán töltött csaknem egy hét azonban ennél sokkal többet jelentett: közös történelmi múltunk és kulturális gyökereink megismerését, megmártózást a már idehaza megkedvelt mezőségi és székely táncok forrásvidékében, s kapcsolatteremtési lehetőséget a külhoni magyarság egy-egy fiatal közösségével.

Gyermekseregünkkel húsvét után két nappal, esős és kissé zord időben indultunk útnak – nem is sejtve, hogy a hegyekkel körülzárt Erdélyi-medencében még valóban a tél az úr… A Király-hágón, majd Kalotaszeg híres falujában: Körösfőn tettünk pihenőt – ahol táncosaink megtekintették a Bartók népdalgyűjtései nyomán jól ismert falu fiatornyos református templomát. Első szálláshelyünkön, Torockón aztán már a Székely-kő impozáns látványa és sűrű hóesés várt bennünket…

Másnap reggel rövid sétát tettünk az UNESCO Világörökség címre pályázó faluban – majd Kolozsvárra indultunk. A történelmi belváros fölé magasodó Fellegvárban már a Bogáncs Néptáncegyüttes tagjai vártak ránk, akikkel közösen jártuk végig „Erdély fővárosának” legfőbb nevezetességeit. Vezetőjük: Mátyás Boglárka révén sok érdekességet megtudhattunk Reményik Sándor szülővárosának múltjáról és jelenéről, meglátogattuk Hunyadi Mátyás szülőházát, a főteret és a Mihály-templomot, valamint Fadrusz János méltán híres szoboregyüttesét. Kolozsvári sétánk a Házsongárdi temetőben ért véget – itt felkerestük a Reményik család sírkertjét, s versekkel és a Himnusz eléneklésével emlékeztünk meg névadónkról.

Délután aztán már a táncé volt a főszerep: a Sapientia Egyetem és az Erdélyi Hagyományok Háza főtéri épületébe költöztünk, ahol a Bogáncs gyermekcsoportjával adtunk közös műsort, a kereken száz esztendeje született Kallós Zoltán nevét viselő nagyteremben. Különleges érzést jelentett Küküllő-vidéki és felcsíki táncainkkal Erdély földjén bemutatkozni – előadásunkat a lelkes közönség elismerő tapssal értékelte! A Bogánccsal eltöltött, emelkedett hangulatú estét rövid táncházzal zártuk, mely során ízelítőt adtunk vendéglátóinknak vasi tánchagyományunkból.

Utunk harmadik napján a Székelyföld felé vettük az irányt. Az Udvarhely melletti Szejkefürdőn megidéztük a „legnagyobb székelynek” nevezett Orbán Balázs emlékét, majd a Csíki-medencébe térve megemlékeztünk a madéfalvi veszedelemről. Csíkkarcfalva középkori erődtemplomának megtekintése után pedig már Gyergyóba vezetett utunk. Remetén Balázs Bécsi Csaba és Orsolya helyi néptáncoktatók-együttesvezetők révén részesültünk szívélyes fogadtatásban, s hamar belaktuk a csűrből kialakított közösségi szálláshelyet. Másnap a Gyilkos-tó és a Békás-szoros gyönyörű mészkőszurdokának meglátogatása következett, majd közös előadás Gyergyóújfalun, a Katorzsa Néptáncegyüttessel. A népes és lelkes közönség vastapssal és bőséges vendéglátással hálálta meg műsorunkat, az este hangulata pedig az éjfélig tartó táncházban tetőzött! Kísérőzenekarunk: a Lisztóczki Levente, Böröcz Ákos és Balog Ábel alkotta trió a színpadon és a mulatságban is kiváló talpalávalót szolgáltatott.

A gyergyói estét követően megkezdtük az utat hazafelé… A Maros folyását követve Marosvécsre érkeztünk, ahol az örökös-tulajdonos személyes hangvételű előadásában ismerhettük meg a „transzilvanizmus” szellemi központját jelentő Kemény-kastély történetét. E helyen Reményik is számos találkozón részt vett, az erdélyi írók, költők és értelmiségiek társaságában. Majd a Mezőséget átszelve, Kolozsváron át a kalotaszegi Mákófalvára – utolsó szálláshelyünkre érkeztünk. Újabb előadás a helyi néptánccsoporttal, vacsora, s egy kis mulatság – így zárult erdélyi látogatásunk…

Utunk hatodik napján fáradtsággal, de élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodva tértünk haza Szombathelyre. Tanítványaink a színpadon és közösségként egyaránt iskolánk jó hírét vitték a határokon túlra, s egy-egy téma elővezetésével kivették a részüket Erdélyország történelmének, kultúrájának, néprajzának a megismeréséből is. Reményeink szerint kellő impulzusokat szereztek ahhoz, hogy lelkes öntudattal folytassák a barangolást e különleges Kárpát-medencei táj tánchagyományában!

Fekete-Tóth Bianka, Kővári Réka, Molnár Péter

csoportvezetők

Erdélyi utazásunk megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap Nemzeti összetartozás kollégiuma támogatta.