Magyar népmese napja iskolánkban

„Az igazi mese soha nem fejeződik be, mert a szívben él tovább.” 
                                                                                                   (Anonim)

Hol volt, hol nem volt, Szombathely eldugott kis rejtekében volt egy hatalmas nagy épület, amelyben sok kicsiny gyermek várta, hogy felcsendüljön a duda hangja és elkezdődjön A Magyar Népmese Napja…

Iskolánkban már hagyománnyá vált, hogy A Magyar Népmese Napját egy szívvel-lélekkel megünnepeljük. Így volt ez idén is, amikor szeptember 29-én (hétfőn) Mihály-napjával egybekötött mesenapot tartottunk. Molnár Péter dudájának szavára minden alsós összesereglett a pályánkon, ahol Fekete-Tóth Bianka, Kővári Réka, valamint néptáncosaink segítségével együtt táncoltunk, pásztor énekeket énekeltünk.
Ellátogatott hozzánk dr. Sándor Ildikó néprajzkutató, mesemondó, jelenleg a Közművelődési és tudományos szakcsoport vezetője, valamint a Magyar Táncművészeti Egyetem oktatója, aki tarisznyájából csodálatos meséket vett elő és elvarázsolta az alsós kisdiákokat.
A mozgalmas tánc és mesehallgatás után mindenki szalonna pikniket tartott, elképzeltük, hogy milyen is lehetett, amikor a dédszüleink, ükszüleink munka után elfogyaszthatták a megérdemelt falatokat.
Az aulánkban idén is megtartottuk tematikus kiállításunkat a népi élet kincseiből, a gyerekek megismerhették a pajta funkcióját, tárgyait, eszközeit, betekintést kaphattak a learatott búza, rozs feldolgozásába. Ehhez idén Ferenczy Vilmos jött el hozzánk Karakószörcsökről, aki gyermekkori élményeit megosztva tanított mindannyiunkat. A kiállítás java részét is neki köszönhetjük, hiszen évek óta szívvel-lélekkel gyűjti felmenőinek kincseit. Nagy Endre muzeológus, a Vasi Skanzenből tett látogatást és megelevenítette kiállításunkat. A gyerekek ki is próbálhatták az eszközöket, beleképzelhették magukat a régi falusi gyermekek dolgos hétköznapjaiba. Külön köszönet Ferenczy Zsuzsának, hogy a kiállítást segítette berendezni, Petró Jutkának, és Szabó Attilának, aki pedig a tárgyak szállításában segédkezett.

Szívből köszönjük mindenkinek a segítségét, a szeretetét, különösképpen a szülők felajánlott tárgyait a kiállításhoz és a finom falatokat is!

… Délután, mikor a nap már nyugovóra szállt, az apró tekintetek is elfáradtak már, bezárta a kapuját a mese tára, aludni tért minden gyermek a portájára.

Szabó-Ambrus Eszter tanító